Sportolni jó, csak meg kell találni, mi okoz örömet

A sport mindig is az életem része volt. Már általános iskolában elkezdtem röplabdázni és legalább tíz évig versenyszerűen űztem. Aztán jött egy kis változás az életemben, és abba kellett hagynom. Most már csak hobbiszinten röpizek, semmi verseny. Viszont néha-néha, amikor az időm engedi, akkor eljárok edzőterembe, illetve a párommal szoktunk biciklizni.

Végre lett nekem is egy biciklim. Már régóta vágytam rá, de sosem jött úgy össze, hogy tudjak is venni egyet. Meg hát egy normális bicikli azért elég drága. Neki kettő volt, de mindegyik olyan magas volt, hogy nem tudtam használni normálisan. Így aztán ő az egyiket eladta, egy elég jó bicikli volt, éppen ezért gyorsan talált is rá vevőt. Én pedig kaptam egyet a születésnapomra tőle. Szóval most már tudunk menni közösen biciklizni. Voltunk már sokat bicajozni a városban, de elmentünk már Szentendrére, Ráckevére, Visegrádra is, nagyon jó volt. Még szerencse, hogy idáig egész jó időnk volt, úgyhogy tudtunk mászkálni.

Szeretek mozogni, sportolni, de azt nem mondanám, hogy minden sportot szeretek és szívesen csinálom is. Tény, hogy mondjuk, a labdás játékokat nagyon szeretem. Bár nem vagyok túl magas, de túl alacsony sem, úgyhogy a kosárlabda is egész jól megy, bár azt mindig csak suliban játszottam, nem voltam tagja egy kosárcsapatnak sem. Úszni nem tudok, mert félek a mély víztől. Futni pedig nagyon utálok. Bármit lehet tőlem kérni, csak azt nem, hogy futni járjak. Egyszerűen nem szeretem, nem okoz örömet. Meghagyom azoknak, akik szeretik.

Úgyhogy mostanában így néznek ki a napjaink, heteink, hónapjaink. Sokat biciklizünk, néha edzőterembe is járok, vagy járunk. Illetve a srácokkal, ha néha összegyűlünk, akkor felkapjuk a kosárlabdát is.